József Attila idézetek

Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Gyermekké tettél

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már.

Kész a leltár

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Kopogtatás nélkül

Könnyű legyen emlékem, mint az illat, mely egekig száll és legyen örök, amíg szívemből máglyarózsák nyílnak s feláldozott szerelmem füstölög.

Szelid, búcsúzó asszony

Bár a munkádon más keres – dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.

(Ne légy szeles…)

Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.

Tudod, hogy nincs bocsánat

Nékem nincs még szeretőm, nem adott a Teremtőm. Elmegyek hát keresni, szeretnék már szeretni.

Hull a levél…

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.

Levél Vágó Mártához

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.

Gyermekké tettél