Mindig kell egy barát… ki a mélyből felrepít…, ki a bajban megsegít. Csodát látni, jobbá válni, barát nélkül, nem lehet. Emlékezni, tervet szőni, barát nélkül, nem lehet. Mindig kell egy barát… aki vigaszt nyújt neked…, ki csak érted van veled.
Mindig kell egy barát
Jöjj velem a fények útjain, veled éljem én a boldog napjaim! Nekünk nyílik majd az út mentén a sok kis virág.
Fák, virágok, fény
Hol jár az eszem? Csak a csengőt figyelem. Érzem szívemen, hogy ez majdnem szerelem. Kedves szóra nem vártam még így soha talán. Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.
Hol jár az eszem?
A szerelemben a partnered tükröt tart eléd. Abban a tükörben úgy látod magadat, ahogyan ő lát téged.
Elmúlt egy nap már, s nem láttam őt. Úgy hajtanám rohanón az időt!
Hol jár az eszem?
A fákon a harmat, a nyíló virág, a távoli fények, ó, de sok hű jóbarát. Ők annyiszor látták a könnyeimet, ha megkérded őket, elmondják neked.
Fák, virágok, fény
Fura dolog a féltékenység, mert lehet igazi féltés is, de többnyire az önzés és a hiúság együttese.
Élnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell, közénk ne lépjen senki sem, amíg létezünk, mindig így legyen! […]Élnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell, bárhogy legyen, csak ez ne múljon el!
Félteni kell