Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti.
Idézetek az időről
Idővel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, időről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
A kedvenc dolgaim az életben nem kerülnek egy fillérbe sem. Az elég világos, hogy a legértékesebb kincs mindannyiunk számára az idő.
My favorite things in life don’t cost any money. It’s really clear that the most precious resource we all have is time.
Szereted az életet? Akkor ne vesztegesd az időt, hisz belőle áll az élet.
Dost thou love life? Then do not squander time, for that is the stuff life is made of.
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.
Az idő fogy. De minden nap megküzdök a rákkal és túlélem, ez egy győzelem számomra.
Time is shortening. But every day that I challenge this cancer and survive is a victory for me.
Ha szeretsz élni, ne vesztegesd az időt, mert az élet abból áll.
Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
Forrás: A gyertyák csonkig égnek
Ha túl sok időt töltesz azzal, hogy töprengsz valamin, sose fogod véghezvinni.
Az idő mindent kiéget belőlünk, minden hazugságot. Ami megmarad, az a valóság.
Forrás: Eszter hagyatéka
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
Aki olyasmiben reménykedik, hogy az idő helyrehoz mindent, begyógyítja a sebeket, csalódik. Az idő nem mulaszt el semmit, nem gyógyít be semmit – az idő bennünket pusztít el. Ez a valóság, de az időben így is lehet élni.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.
Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje – a léleknek nincs.