Idézetek a képzeletről

Képzelettel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, képzeletről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.

Forrás: Vis Major

–

Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni…

Forrás: Hidegvérrel

–

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.

There are moments in life when you miss someone so much… that you wish you can take them out of your dream and hug them for real.

Forrás: Élet – Válogatott idézetek, valamint a What I learned in life is… című blogbejegyzés

–

Férfi és nő között tökéletes összhangot csak a szerelem tud teremteni, jobban mondva, a férfi és nő között a tökéletes összhang: csak ez az igazi szerelem. A szerelmes ember akár folytonos szellemi öncsonkítással is párjához idomul és amikor szokásaiból, adottságaiból le-lefarag egy-egy darabkát, édes örömmel hozza meg ezt az áldozatot. És ha így is maradnak köztük egyenetlen rések, ezeket könnyűszerrel hidalja át elvarázsolt képzelete, amelynek reflektor-fényében a hibák is erényekként ragyognak.

Forrás: Szerelmesek kalauza

–

Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak.

Forrás: A három testőr

–