Ady Endre idézetek


Ady Endre

Ady Endre

Magyar költő, publicista

(1877. 11. 22. – 1919. 01. 27.)


Régi dal, unott dal, de csak daloljuk, amíg mindenki meg nem tanulja. (…) Micsoda ésszel kormányozzák ezt a szerencsétlen országot? Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az életét, aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítő vagy kokott? Mit csináljon a tanítónő, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelyetlen iparos s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.

Forrás: részlet a Tanítónők című prózai művéből (Budapesti Napló 1907. szeptember 3.)





Fekete pillangók fogatja térjen vissza üres batárral, Halálvirág, szaladj te is, ne tudd meg, hogy én egyedül mit beszélek majd a halállal.

Forrás: részlet a Halálvirág: A csók című versből


Szent test-kelyhed nyisd ki a Holdnak, hadd ámuljon el csodaverten s amíg mi összetapadunk, minden kis bokrot zengjen át nászmuzsika a forró kertben. Kis virágok súgjanak össze: Ez volt itt a csóknak Lázárja, holott csók-úrnak született, méltó csókokat nem kapott, most aztán csókol utoljára.

Forrás: részlet a Halálvirág: A csók című versből



Mennyi asszony van és mind a másé, mennyi új kéj zsong és mind a másé, mennyi szándék tör és mind a másé, mennyi minden van, mennyi szép minden, mennyi szent minden és mind a másé.

Forrás: részlet a Sóhajtás a hajnalban című versből




A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (…) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért… Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben.

Forrás: Szabadság című lap 1900. 11. 03.




Azt, amit más őrülten hajszol egy hosszú, kínos életen, a kétség átkos órájában a sors megadta én nekem. Nem a nyugalmat. Az én lelkem megölné a csend, nyugalom. Csak egy intést, biztatást vártam, ha zokogásba fúl dalom, szívemből ömlő, bús dalom.

Forrás: részlet a Válasz című versből