Arany János idézetek


Arany János

Arany János

magyar költő, tanár, újságíró

(1817. 03. 02. – 1882. 10. 22.)


Az új évet kell megénekelnem, hálálkodva, ahogy illik, poharat emelnem. Mit van mit kívánni még ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, ez új esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, a gabona áros; Jól fizesse a tinót s nyerjen a mészáros, mérje pedig szöszön-boron, font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, ez új esztendőben.

Alkalmi vers


Nem törik a szenvedő szív oly könnyen darabbá, csak ellágyul, s az örömre lesz fogékonyabbá; Mint egy lankadt földművesnek pihenő tanyája: Kész boldogság lesz neki a szenvedés hiánya. Nincsen olyan puszta ínség, hogy magának benne a halandó egy tenyérnyi zöld virányt ne lelne; És ha ezt a szél behordta sivatag fövénnyel: Megsiratja… de tovább megy örökös reménnyel.

Enyhülés



Midőn a roncsolt anyagon diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, hittel, reménnyel gazdagon indult nem földi utakon, egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Juliska sírkövére



Természete az már az emberfiának, minden jót kívánni felebarátjának; Vagy ha nem is mindég – egyszer esztendőben, ha érzelme nem fér a teli bendőben. Azért találták fel, – emeljünk kalapot! – Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot: Másképp a szeretet közülünk kihalna; Másképp a halandó, nem lévén alkalma, sohasem óhajtaná embertársa javát, – És akkor az élet nem érne egy kovát.

Köszöntő vers