Nemes Nagy Ágnes idézetek


Nemes Nagy Ágnes

Nemes Nagy Ágnes

Magyar író, költő, műfordító

(1922. 01. 03. – 1991. 08. 23.)


Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.

Forrás: részlet a Tanulni kell című versből


Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. (…) Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen – s maradj velem.

Forrás: részlet a Félelem című versből


Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd.

Forrás: részlet A szomj című versből




Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél. Enyém leszel: enyém a kincsem, mihelyt kezem közül kifolyt. Valószínű, hogy semmi sincsen, és csakis az van, ami volt. Valószínű, hogy nem vagyunk, s valahol messze régen éltünk.

Forrás: részlet Az emlék című versből


Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt fejemre a perc lágy, szirupos árja, a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs, magányom mégis csonthéjába zárja. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen.

Forrás: részlet az Alázat című versből


Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. Sebesülten is megtalállak. Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. Mondd, mondd el végre, merre jártál kimondhatatlan álmaidban.

Forrás: részlet Az alvóhoz című versből


Hogy nem buggyan szét ez az ég! Hogy bírja önnön gyönyörét! S iszonyatát – az éj delel – Hogy vége lesz, hogy bírja el?

Forrás: részlet a Balaton című versből


Jövendőnk: akárcsak a gyász, amely már régen megesett, ismerjük s helyrehozhatatlan. Mint levelét az ág a fagyban, számlálgatjuk a perceket.

Forrás: részlet a Mindent tudunk című versből


Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és síneket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom, mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.

Forrás: részlet a Névnapra című versből