Petőfi Sándor idézetek


Petőfi Sándor

Petőfi Sándor (Petrovics Sándor)

Magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

(1823. 01. 01. – eltűnt 1849. 07. 31.)




Azt tartják: nem a nyelv, de a szem mond igazat. Én hittem ezt, s hitemnek gyümölcse kárhozat. Hittem szemének, amely azt mondá, hogy szeret… Szégyelld magad, szégyelld, te könnyenhívő gyerek! Most már egyéb nincs hátra, mint őt felejteni. Ki innen, ki szívemből, emlékem kincsei!

Forrás: Részlet a De miért is gondolok rá?… című versből


Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? De szeretem. Kiülök a dombtetőre, innen nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre a szelíd nap sugara, mint elalvó gyermekére néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, csak aludjál reggelig, s álmodj olyakat, amikben legnagyobb kedved telik.

Forrás: Részlet az Itt van az ősz, itt van újra… című versből (Erdőd, 1848. nov. 17-20.)





Nézd, kedvesem, nézd, a nap még le sem mene, mégis már javában szól a filemile. De hiszen ez nem is madár danolása, hanem csókjaidnak el-elcsattanása. Mint szelíd tavaszi eső a rónára, ugy hulldogál csókod ajkamra, orcámra, mindenik cseppjéből egy-egy virág terem… Csókzáporos tavasz!… Virágos szerelem!…

Ilyen óriást, mint…



Jót kívánok én is néked, ez természetes dolog, csakhogy a jó annyiféle, hogy alig választhatok. Hogy lehetne valamennyit egy szóban kimondani? Ne legyenek életednek bánatai, bajai? Eh, ez nem is jó kívánság! Bánat és baj kellenek; Ahol árnyék nincsen, ott a fényt sem igen látni meg.

Feleségem nevenapján