Vörösmarty Mihály idézetek


Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd

(1800. 12. 01. – 1855. 11. 19.)



Éj vagyok, te csillag, fényes és hideg, én setét a bútól s vágy miatt beteg. Általad homályom fájva összereng, míg fölötte arcod istensége leng. Szép sugáraidtól el nem alhatom, mégis éber kínnal hozzád álmodom;

Forrás: Részlet az Éj és csillag című versből



Úgy áldjon meg isten neved napján, hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted, mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. Mely sok szívnek keserű gyötrelem, legyen neked édes a szerelem. Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd, ki jobban szeressen, mint te szereted őt. Bánat, ha ér, legyen az rövid éj, s utána hosszú boldog nap a kéj. S bárhova visz tőlünk a szerencse, lépésidet emlékünk kövesse.

Forrás: Részlet a Névnapra című versből


Szép tündérvilág, mi kár, hogy álom, gyermeknek való! Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb, menj, álmodd vissza, amit álmodál, mert a valóság csalt remény.

Forrás: Csongor és Tünde (2. felvonás)





Szeretve tísztelt jó mamám kivánatom neved napján ez, hozzád és üdvözletem: Hogy tégedet a Jó Isten számos évekig éltessen, minden javával szeressen. Kedves jó apám karja közt tölcsed élted napit öröm közt, mely örömidnek gyöngyei legyünk mi jó gyermekeid.

Szeretve tísztelt jó mamám…