Latin-Magyar idézetek

A gyűlölet és az irigység sok embert megkísért.

Odium et invidia apud multos valere.

Kifosztanak, gyilkolnak, lopnak: ezt nevezik helytelenül birodalomnak, ahol pedig pusztaságot teremtenek, békének nevezik.

Auferre, trucidare, rapere, falsis nominibus imperium; atque, ubi solitudinem faciunt, pacem appellant.

Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak.

Libenter homines id, quod volunt, credunt.

Jöttem, láttam, győztem. – Veni, vidi, vici.

A kocka el van vetve. – Alea iacta est.

Azt kérded mi a szabadság? Uralkodás a tárgyakon, a kényszerhelyzeteken, az eseményeken, továbbá a szerencsének méltányosságra való kényszerítése.

Quid sit libertas, quaeris? Nulli rei servire, nulli necessitati, nullis casibus, fortunam in aequum reducere.

Baráttól csak igazságos és tisztességes dolgot kérjünk.

Ab amicis iusta et honesta petamus.

Minden művészet a természet utánzása. – Omnis ars imitatio est naturae.

Amit gyakran látunk, azon nem csodálkozunk akkor sem, ha nem ismerjük annak okát.

Quod quis crebro videt non miratur, etiamsi cur fiat nesciat.

Úgy beszéljünk, ahogyan érzünk, és úgy érezzünk, ahogyan beszélünk: szavunk és életünk fedje egymást.

Quod sentimus loquamur, quod loquimur sentiamus: concordes sermo cum vita.