Mondd gondolsz-e még arra, hogy egyszer szerettél, hogy régen szerettél? Hogy min is vesztünk össze, ki emlékszik már, ami elmúlt tudjuk, visszasírni kár, de régi álmunk néha, mégis visszajár, egy percre visszajár. Elszorul a torkom, ha szembejössz velem, elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett, csendben elmegyünk. Mondd miért jó így nekünk?