Valentin-napi idézetek

Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget.

Óda

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék.

Forrás: Két nyárfa

Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

Talán mondanom se kell, még nem történt velem hozzád fogható.

Mennyből a csontváz

Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Forrás: részlet a Szerelem? című versből

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, mint Nap havat, amit magába olvaszt.

Keserű nekifohászkodás

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér a tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.

Benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Forrás: részlet az Anna örök című versből

Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.

A Hold forró jegén

Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden… És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (…) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk… Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján… Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk.

Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm, amelyben fényül nyert e világtalan világ, köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém, s árnyául elfogadtál sugárzó életednek…

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Kopogtatás nélkül

Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.

Forrás: A jávai orvos