Valentin-napi idézetek

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e – mindössze ennyi volt a lecke, mindössze ennyi a titok, de jaj neked, ha nem tudod.

Részlet a Lecke című versből

Jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket.

Részlet a Bájoló című versből (1942 febr. 1)

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.

Tétova óda

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

Jöjj velem a fények útjain, veled éljem én a boldog napjaim! Nekünk nyílik majd az út mentén a sok kis virág.

Fák, virágok, fény

Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak.

Megnyílik az ég

Édes angyali türelmű szerelmem […] szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged!

Forrás: Egyperces levelek – Levél Visegrádról (Feleségének, Angélának), 1955

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

Azt mondd, hogy szeretsz már. Mondd, hogy engemet szeretsz, és ez a szó életemnek egy új teremtője lesz. Én szeretlek, és szerelmem, e végtelen áradat, mint a földet az özönvíz, eltemette múltamat.

Júliához

Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk.

Az ember addig tud szeretni, amíg adni, de én már csak neked vágyom adni, ami még maradt, azt a keveset.

Forrás: Egyperces levelek

Az én szeretetem nem múló szenvedély, az én tetteimből örök érzet beszél. Az én kis szívemben oly nagy szeretet van, hogy szeretném éltem feláldozni Érted minden pillanatban. A Te mozdulatod, egyetlen intésed, elég, hogy azonnal meghaljak Teérted. Drága Szemeidnek csak egy pillantása örök boldogságom örök ragyogása.

A legdrágább kincs

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

Flóra

Nem tudok mással élni már, emléked úgy börtönbe zár. Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled. Esküszöm, mindent megteszek, hogy ezt soha ne bánd te meg.

Nem tudok élni nélküled

Ha várlak téged úgy érzem, egy éve várok már, ha nézlek téged, úgy kérem, vigyázz nagyon rám, gondold meg, és szeress nagyon, ó, szeress nagyon, ó, ezt akarom!

Szeress nagyon