Idézetek kedvesemnek

Add nekem a te szemeidet, amelyek ölnek, égnek, vágynak, amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam szeretem, ha szeretlek s irigye vagyok a szemednek.

Add nekem a szemeidet

Nem tudom, mi voltam eddig, ámde azt sem, mi leszek; Tőled függ, hogy sötét árnyék vagy fényes sugár legyek.

Júliához

Szeress engem, hogyha kérlek. Hideg szél fúj, nagyon fázom, egyedül járom utamat ezen a kerek világon.

Érzem, hogy szeretlek! Te nem érzed? Lehet, hogy csak én érzem, és te nem érzed, hogy igenis szeretlek? Én belegebedek, a szívem hevesebben ver, s te kíméletlenül faggatsz? Hát van őszintébb jele a szeretetnek, mint hogy valaki érzi, hogy szeret?!

És akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg e kalandor lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal.

Mint téli hó alól a hóvirág, mint tavaszi szélben a kerti fák virága, úgy búvik ki az én szívemből, s énekel a szerelmemről egy madárka. Arról dalol, hogy rám találtál, s ajkaimra csókot adtál egy éjjelen. Azóta a boldogságom – azóta a boldogságom végtelen.

Bíborhajnal

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

I’ve learned that waiting is the most difficult bit, and I want to get used to the feeling, knowing that you’re with me, even when you’re not by my side.

Forrás: Tizenegy perc

Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

Levéltöredék barátnémhoz

Mindig arra gondolj, a “nagyon szeretlek” kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy “én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz”.

Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem.

Ég, ha lehetnék, fényemmel fonnám magamhoz csillagod. Csillag, ha lehetnék, fényed ölelném az örökkévalóig.

Oh! Kedvesem, hol s merre jársz már? Oh! Jöszte, hallgass: híved itt vár, mély s magas hangon dalol. Ne kóborolj, szép ledérke: szeretőké a nap vége, okos ember tudja jól.

Figyelj rám, mintha jel volnék, keress úgy, mintha nem volnék, vigyázz rám, mintha gyöngy volnék, […] hallgass úgy, mintha dal volnék, szeress úgy, mintha jó volnék.

Kicsinyke vágyak

Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.