Érzelmekkel kapcsolatos idézetek

Maga fél megváltozni. Inkább képzeli, hogy elmenekülhet, ahelyett, hogy megpróbálná. Mert ha kudarcot vall, semmije sem marad. Ezért feladja valami valódinak az esélyét, hogy a reménybe csimpaszkodjon. A remény meg… csak a nyápicoknak való.

A veszélytől való félelem tízszer kínosabb, mint maga a veszély. Az aggodalom nagyobb teherként nehezedik az emberre, mint a valóságos rossz.

Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.

A valódi önbizalmat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél valaki. Mert az ilyen megmérettetéseknél (…) ott van a félelem is, hogy sikerül-e. De ha ezt valaki megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. A félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek.

Forrás: A férfi című könyv

A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is.

Forrás: A nő című könyv

Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.

Egyszer volt egy leány, Ki csak úgy játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel!

Tetemre hívás

A sör annak bizonyítéka, hogy Isten szeret minket és azt szeretné, hogy boldogok legyünk.

Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség. Az csak azért őszinte, hogy ne legyen egy újabb, még keservesebb sebe, a lelkifurdalásé; mert minden legkisebb lelkifurdalást ismét mély és halhatatlan sebnek érez. Aki múltját mindig magában hordja, annál a lelkiismeretesség lényege a múlthoz való ragaszkodás és erkölcsi következetesség, mert minden legkisebb ellentét múlt és jelen közt új seb és örök lelkifurdalás.

Petőfi és Arany

Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.

Néha legszívesebben tombolnék dühömben, máskor meg úgy érzem, belehalok a bánatba. De nem engedhetem szabadjára az érzelmeimet, hiszen mindig ott van velem ez a mosolygó kisgyerek. Rám néz, s ha azt látja, hogy szomorú vagyok, máris sírásra görbül a szája.

Nincs lealacsonyítóbb fájdalom, mint a féltékenység.

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.

Sometimes our light goes out but is blown again into flame by an encounter with another human being. Each of us owes the deepest thanks to those who have rekindled this inner light.

Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.

Anyone who has never made a mistake has never tried anything new.

Azonban az ember nagyon szomorú állat, akinek akkor is muszáj néha szeretni, amikor nincs kedve hozzá.

Forrás: Mihályi Rozália csókja című novella