Reménytelenséggel kapcsolatos idézetek

Reménytelenséggel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, reménytelenségről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!



A remény (…) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel.

Forrás: Hat év




Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok.

Forrás: részlet a Köztem és köztem című versből




Fáradt arcom szelíden tüzesítette a fény, s szemlehunyva a szokott utazásra vártam én, arra, mikor – halk hajó titokzatos tengeren – fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig, ahol romló életem némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt – Így indultam ma is el, hunyt szemekkel, mint a holt.

Forrás: részlet az Elejtetted a napot című versből


Mélyen a vaksötétben, holtan, de mégis ébren, magányom börtönében, rátok még jól emlékszem, mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Intek, de nem látjátok, sírok, de nem halljátok, szólok, de nem figyeltek, kérdezek, nem feleltek. Mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Most mindent itt hagyok, nem kell, hogy sírjatok, a könny már nem segít, nem segít.

Forrás: részlet A harang értem szól című dalból


Vadnak születtünk, az utca nevelt, senki nem vigyázott ránk! A beton házak között, nem várnak csodák, így lettünk mi megátkozott nemzedék! Soha nem láthattál könnyet a szemünkben, ha volt is, észre sem vetted. Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást, így lettünk mi, megátkozott nemzedék!

Forrás: részlet az Ítélet helyett című dalból



Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, – s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki sincs.

Forrás: Részlet a Sem emlék, sem varázslat című versből