Filmidézetek

Ha elveszítünk valakit, gyászolunk. De csak magunk miatt tesszük, mert hiányzik nekünk.

Szeretek úgy tenni, mintha egyedül lennék. Teljesen egyedül. Mondjuk a világvége vagy egy pestisjárvány után. Mindegy. Lényeg, hogy nincs senki, aki előtt meg kellene játszanom magam, aki elől el kellene rejtenem, hogy ki is vagyok valójában. Ez olyan felszabadító lenne.

Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök.

A világ elvárja, hogy a valóságban éljünk. De mi történik, ha a valóság nem jelent mást, mint fájdalmat vagy félelmet? Sokszor tagadással védekezünk, hogy túléljük a rossz időket. Miért baj ez? A valóság talán az, hogy szükségünk van a tagadásra.

Szeretem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam arról, hogy jó így nekem. Egyedül szenvedünk, egyedül halunk meg. Nem számít, hogy valaki mintaférj, vagy mintaapa, a holnap mindenkinek ugyanazt hozza.

Ha nem tudod, hogyan kell hazudni, azt sem tudod, hogy mikor hazudnak neked.

Nagy hiba, ha azért akarsz megváltozni, hogy mások szeressenek.

Az életben sokszor lesznek olyan helyzetek, amikor félni fogsz. A félelem érthető, de ha nem dolgozol azon, hogy legyűrd, nagyszerű dolgokat veszíthetsz el.

Vonalat kell húznod önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek. Minden a vonalakról szól. Vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni. Egy dolgot tudok: ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos.

Olyan pasi kell nekem, aki robban, ha azt hiszi, hogy elveszíthet.

Istenem, kérlek, változtass madárrá, hogy elrepülhessek innét messze, minél messzebb!

Dear God, make me a bird. So I could fly far. Far far away from here.

Minden ember meghal, de nem minden ember él igazán.

Gimnázium. Egy semmi máshoz nem fogható kis világ, ami egy büntető-munkatábor és egy harmadik világbeli baromfiudvar minden szépségét magában foglalja.

Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.

Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted, hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved, ha kell. Szakítsd ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned, ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól.