Elme fel nem foghatja, hogy micsoda erő rejlik a szeretetben. Embert próbáló időkben tartja bennünk a lelket, és kivételes önfeláldozásra késztet, tisztességes férfiakat sarkall a legsötétebb bűnökre, és hétköznapi asszonyokat ösztönöz rejtett titkot kifürkészésére, és jóval azután is, hogy elmentünk, a szeretet megmarad az emlékeinkbe égve. Mindannyian vágyunk a szeretetre, de néhányunk, miután rálelt, azt kívánja, bárcsak sose találta volna meg.
Filmidézetek
Filmekkel kapcsolatos és filmekből származó idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található idézeteket és bölcs gondolatokat!
A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.
Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
Az otthon egy érzés, amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Két dolgot láttunk egy emberben: amit látni akarunk, és amit ő megmutat.
Nemrég szakítottam a barátommal, úgyhogy most visszaköltöztem a szüleimhez. […] Már elegem volt. Azt mondta, hogy meghíztam. Azt mondta, hogy kinek kell egy olyan lány, akinek fatörzs a combja. Nem egy szimpatikus srác…
Magam előtt láttam a rám váró életet, mintha már végig éltem volna. Az estélyek, a francia négyesek, jaktok és pólómeccsek végeláthatatlan folyamát. Örökké ugyanazok a korlátolt emberek, ugyanaz az ostoba locsogás. Úgy éreztem mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna és nem volt, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett volna.
Ne tervezgess! Olyan rövid az élet. Ne álmodozz örökké, menj és cselekedj!
Azt hittem, hogy nem képes szeretni senkit sem. Tévedtem. Engem nem tudott szeretni.
Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.
Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.
A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, akkor magad mögött kell hagynod a múltat.
My Mama always said you’ve got to put the past behind you before you can move on.
Az élethez is kell némi őrültség, máskülönben csupa szürke hétköznap lenne az egész.
Minden nő olyan lesz, mint az anyja, ez élete tragédiája. Ám a férfi soha, ez meg az övé.
Ezerötszáz ember fulladt a tengerbe, amikor a Titanic elsüllyedt alattunk. A közelben húsz csónak lebegett a vízen, de csak egy fordult vissza. Egy! Hat embert mentettek ki a vízből, engem is beleértve. Hatot! Ezerötszáz emberből. Ezután a csónakokban ülő hétszáz embernek nem volt más dolga, mint várni. Kivárni a halált vagy az életet. Kivárni azt a feloldozást, ami már sosem jön el.