Szerelmes idézetek

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek, s tudod, hogy tudom, szeretsz, már nem a csillagok közt kereslek, de ott, ahol lehetsz, (…) egyetlen csodámnak tartom, hogy szeretlek és szeretsz.

Forrás: részlet az Ó-újévi vers című versből

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. (…) Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen – s maradj velem.

Forrás: részlet a Félelem című versből

Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

Forrás: Az alkimista

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: „Szeretlek!”… Mi ez?!… Mi az, hogy „szeretlek”? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!… Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim is szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy „szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Kimondhatatlanok.

Forrás: Szeretetkönyv

Ez világ sem kell már nékem nálad nélkül, szép szerelmem, ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! Én bús szívem vidámsága, lelkem édes kívánsága, te vagy minden boldogsága, véled Isten áldomása. Én drágalátos palotám, jó illatú, piros rózsám, gyönyörű szép kis violám.

Forrás: részlet a Hogy Júliára talála, így köszöne néki című versből

Szeretlek szívemmel, szeretlek lelkemmel, szeretlek ábrándos őrült szerelemmel!… És ha mindezért jár díj avagy dicséret, nem engem illet az, egyedül csak téged, a dicséretet és díjat te érdemled… Mert tőled tanultam én e nagy szerelmet!

Forrás: Részlet a Szeretlek, kedvesem! című versből (Debrecen, 1848. november)

A szívem hoztam el. Csinálj vele, amit akarsz. Én nem tudok mást tenni és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, csak a karom, mert nem öleltelek.

Részlet Az én ajándékom című versből

Szívem szeret, gondolám, mert Téged látlak szüntelen, álmom csak rólad szövődik, ébren csak te vagy velem.

Részelt a Dal a hétköznapokról című versből

Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted.

Megsebzett szerető

Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök.

Gipsz égbolt

Szeretem ezt a nőt. Jobban szeretem, mint a cápa a vért.

I love that woman. I love her more than sharks love blood.

Frank Underwood (1. évad 1. rész)

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.

Tétova óda

Hol jár az eszem? Csak a csengőt figyelem. Érzem szívemen, hogy ez majdnem szerelem. Kedves szóra nem vártam még így soha talán. Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.

Hol jár az eszem?

Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak.

Megnyílik az ég

Édes angyali türelmű szerelmem […] szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged!

Forrás: Egyperces levelek – Levél Visegrádról (Feleségének, Angélának), 1955