Endrődi Sándor idézetek


Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

Magyar költő, író

(1850. 01. 16. – 1920. 11. 07.)


Dicsőült arccal nézem az időket, nem félve, hogy majd vészük eltemet, mert bármily sors és bárhová sodorjon: velem lesz mindig a te szellemed. Érzem ragyogó szárnya lendülését, ahogy megérint, rám hull, elborít, és látom, ahogy glóriába vonja tavaszom egét, éltem álmait! Nem, nem akarom tudni, hogy ki voltam és mivé lettem volna nélküled! Amit vesztettem s szenvedtem: csekélység! Csak hogy téged, téged megnyertelek! Most már jöhet az idők zivatarja és reánk törhet, zúghat irigy vésze: egymást ölelve, mosolyogjuk mérgét s virágot szórunk haragos szemébe.

Részelt a Ragyogó napokban című versből


Valakit, valamit szeretni kell. Jók úgy vagyunk, ha szeretünk. Az Isten a szeretet tüzét szövétnekül adta nekünk. Valakit, valamit szeretni kell. Hogy szívünk boldogabb legyen. Kivert kutyánál is gazdátlanabb az ember, hogyha szívtelen. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad annak, ki mindent csak gyűlöl.

Részelt A Szeretetről című versből

  • A “szövétnek” régi magyar szó, jelentése: fáklya



Egykor nagyon szerettelek, s most is. Ám ez szinte más. Ez is, az is szerelem, de benne milyen változás! Mi különbség lehet köztük, mi különbség, mondsza csak? – Regényesebb volt az nyilván, s ez bizonnyal – igazabb.

Részelt a Dal a hétköznapokról című versből







Magány az éjjelem, a nappalom, örökös, rémes, nyomasztó magány. Az élvező világnak milliónyi hazug, vagy igaz üdve közepett – Úgy állok lelkem néma bánatával, olyan egyedül, olyan társtalan, mint észak sivatag ködében a határtalan tenger egy magányos, széltől simára metszett orma áll. Hiába érzem, hogy a jégbilincsek élő, meleg tagokra kulcsolódnak, hiába hangzik fel a mélyből szívemnek vészharang verése: E zord vizektől átszegett magánynak csak bús zajlása, de visszhangja nincs.

Egyedül




Valakit, valamit szeretni kell. Istent, szülőföldet, hazát. Kinek lelkében nincsen szeretet: Az élete csak pusztaság. Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget. Minden koldusnál százszor koldusabb, ki senkit, semmit nem szeret.

Részelt A szeretetről című versből