Szeretőm vagy, engem a világ így szeret. Várod azt, hogy megérintselek, mert remegni vágysz és ellentmondani, de a tested szerelmet készül vallani. Azt akarod, hogy figyeljek terád. Magányom ködét így fúrja át pillantásod: az a pillanat, amikor észrevetted, hogy megálmodtalak.

-

Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.

-