Mélyen a vaksötétben, holtan, de mégis ébren, magányom börtönében, rátok még jól emlékszem, mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Intek, de nem látjátok, sírok, de nem halljátok, szólok, de nem figyeltek, kérdezek, nem feleltek. Mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Most mindent itt hagyok, nem kell, hogy sírjatok, a könny már nem segít, nem segít.
