Veszteséggel kapcsolatos idézetek

Veszteséggel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, veszteségről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!


Csak addig van hatalmad az emberek felett, amíg nem veszel el tőlük mindent. De amint egy embert megfosztasz mindenétől, többé már nincs a hatalmadban – Ő ismét szabad.

You only have power over people so long as you don’t take everything away from them. But when you’ve robbed a man of everything he’s no longer in your power — he’s free again.

A pokol tornáca (1990) – The First Circle (1968)






Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az…, aztán eszembe jut. A legjobb barátom – elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét.

Forrás: Ahol a szivárvány véget ér



Rég megszokott illatra várva, gyámoltalan, fáradt vagyok. Elbújtam, senki sem láthat. Elképzelem, a napfény rám ragyog, de most fúj a szél, hangod messze jár. Kinek mondjam el, mennyire félek a változástól, tényleg mennyire fáj? Most kicsit meghalok, magányomban elsüllyedve, megvadulva érted ordítok.

Forrás: részlet a Ha nem maradt más című dalból


Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Fáj! Boldog lelkek tánca, 95. rész


Itt az éjjel és te nem vagy már velem, hogy fogd a két kezem úgy, mint régen. És ha hívlak tudom, senki nem felel csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Forrás: részlet az Egy elfelejtett dal című dalból

Szövegíró: Miklós Tibor

A dal Cserháti Zsuzsa előadásában vált ismerté






S helyet cserél bennünk a fájdalom; És folyni látom, majd ha már késő lesz, a megbánásnak könnyét arcodon. Mert amit én vesztettem, óriás, hozzá az ég adott erőt nekem. Én látok itt olyant, mit senki más; Csodákat mivel emlékezetem. A múltból fölmerül egy pillanat, mint óceánból elsüllyedt sziget; És látom újra ifjú arcodat, mikor még másért nem dobbant szíved.

Harminc év után