Ha egyszer nincs semmid, nincs mit veszítened.
Veszteséggel kapcsolatos idézetek
Veszteséggel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, veszteségről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon.
Mindig akkor jövünk rá, hogy mi a legfontosabb számunkra, mikor már elveszítettük.
Van, mikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni.
Házassági emlék-mű
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy… de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.
Nem volt erőm újra átérezni azt a megmagyarázhatatlan rettenetet, amelyet a hiánya és a tudat idézett elő bennem, hogy végérvényesen elveszítettem. Tudtam, hogy egyszer, hónapokkal, évekkel később még visszatér hozzám, s hogy örökre emlékezni fogok az érintésére, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozzám tartoztak, és amelyekre valószínűleg nem is voltam méltó.
Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?
Forrás: Rémautó
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, s későn hullnak könnyeink.
Bucsuzás Kemenes-aljától
A szeretet nem akkor nyilvánul meg szívedben, amikor melletted van, akit szeretsz, hanem akkor, amikor azt hiszed, elvesztetted.
Ha elveszítünk valakit, gyászolunk. De csak magunk miatt tesszük, mert hiányzik nekünk.
Mindazok közül, amiket elvesztettem, az eszemet hiányolom a legjobban.
Azt mondják, akkor hiányolsz valamit, amikor elveszíted. Csak azt nem szokták hozzátenni, amikor veszítesz, előfordulhat, hogy valaki, aki számít neked, nyer, amitől majdnem egyenesbe kerülnek a dolgok.
A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.
A magyarok vére (1957)
Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek. Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen…
A nappalt még csak jól bírom, emléked este fáj nagyon. Arcod ott dereng a falakon, a hangod szól egy szalagon. Nem lehet nem gondolni rád. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom. Nem tudok nem gondolni rád. Nélküled üres lett a ház, néptelen.
Nem tudok nem gondolni rád
Szövegíró: Halmágyi Sándor