A szeretet nem „édes” dolog. Nem kellemes, és nem is mindig boldogító. Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítő. Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyűlölet. A valódi szeretet két ember között a létező legnagyobb dráma. Ahhoz, hogy szeresselek, valakit föl kell áldoznom, de legalábbis el kell némítanom magamban az ellenállását.

-

Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van. Apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket.

-