Mért szaladsz, te szépek éke, összefut a két út vége, aki bölcs, az tudja jól. Majd szeretsz? Én most szeretlek, most vagy itt, hát most ölelj meg, a jövő sötét világ. Késlekedsz még? Jöjj csak szépen, most csókolj meg Százszorszépem, gyorsan száll az ifjúság.

Trip no further, pretty sweeting; Journeys end in lovers meeting, Every wise man’s son doth know. What is love? ’tis not hereafter; Present mirth hath present laughter; What’s to come is still unsure: In delay there lies no plenty; Then come kiss me, sweet and twenty, Youth’s a stuff will not endure.

-

A nők imája még tán a végzetet is elfordíthatja azokról a fejekről, amelyek a balsorstól megjelöltettek. A nők mindent kiimádkoznak. Kire hallgasson a Magasságbeli, ha a nőkre nem, akik sohasem lehetnek oly romlottak, hogy a feszület előtt vagy éjjel egyedül, gondolatban vagy halkan sóhajtozva az istennek hazudnának, midőn valakiért imádkoznak? A nők imádsága kitartóbb pajzs, mint az acélból vert páncél a férfiak mellén. A magasságbeli hivatal, a fül, amely mindent hall idelentről, a felhők felett úszó nagy gondolat, amely az érzéseket, szenvedélyeket, álmokat küldi a földre: bizonyosan, pontosan tudja az anyák imáját, a feleségek, a gyermekek fohászát.

-