Szerelemmel kapcsolatos idézetek

Hogy lehetséges, hogy két év után sem tudom elfelejteni? Nem bírok már folyton rá gondolni, elemezgetni minden jelenetünket, megfontolni minden lehetőséget, próbálok menekülni előle, hozzászokni a helyzethez, könyvet írni, jógázni, jótékonykodni, látogatóba járni a barátaimhoz, nőket elcsábítani, vacsorákra járni, moziba járni. (…) De bárhogy küzdök ellene, mindig (…) győz, minden csatát megnyer, mindig jelen van, mindig eszembe juttatja, hogy “milyen jó lenne, ha itt lenne velem”.

Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.

Noteszlapok

Nékem nincs még szeretőm, nem adott a Teremtőm. Elmegyek hát keresni, szeretnék már szeretni.

Hull a levél…

A szerelem elvesztése olyan, mint a szervkárosodás. Mintha haldokolnál. Az egyetlen különbség, hogy a haldoklás véget ér. Ez? Örökké is eltarthat.

Az Isten azért adta a szerelmet, mert józanon nem házasodna meg senki.

Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (…) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt… nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.

Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.

A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.

Those who are faithful know only the trivial side of love; it is the faithless who know love`s tragedies.

Forrás: Dorian Gray arcképe

Keresni, várni, semmit sem akarni, szeretni, vágyni, egyedül maradni. Nézni a világot becsukott szemekkel, látni azt, amit még nem látott ember. Gyönyörködni titkos mély harmóniákban, emlékezni arra, mit sohasem láttam. Szeretni, imádni a szent tisztaságot, a szelet, a felhőt, a havat, az álmot. Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért, nem a túlvilági örök üdvösségért. Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten, félni, hogy talán igazság sincsen. Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge. Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reménységgel mégis, mégis hinni. Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak, a fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál’ Istennek a feleségem megcsalt.

Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem.

Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.

Élnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell, közénk ne lépjen senki sem, amíg létezünk, mindig így legyen! […]Élnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell, bárhogy legyen, csak ez ne múljon el!

Félteni kell

Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.

Aki évekkel férje halála után képes ismét szerelmi botrányba bonyolódni, annak talán már évekkel korábban is olyan volt a természete.