Szerelmes idézetek

Szerelmes idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, szép idézeteket és bölcs gondolatokat!

Mintha nem tudná, hogy maga az élet nekem; nyugalmat azonban nem ismerek, és nem adhatok; magamat, a szerelmemet… igen. Nem tudok külön gondolni magára s magamra. Maga és én, egy nekem; nyugalomra azonban nem látok sem a magam, sem a maga számára lehetőséget. A kétségbeesést, a boldogtalanságot, azt lehetségesnek látom… és lehetségesnek a boldogságot.

Anna Karenina

–

Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Forrás: részlet a Szerelem? című versből

–

Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni a földről.

–

Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden… És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (…) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk… Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján… Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk.

–

Mindig legyen egy kis kétség, amelyet le kell csillapítsunk. Íme, ez kelti fel a pillanat szomjúságát, s élteti a boldog szerelmet. Mivel a félelem sohasem tágít tőle, gyönyörei sohasem untatnak bennünket.

–

S most elképzellek, amint végigmész a néptelen utcán, és a tavaszi sötétségben várod a trolibuszt, aztán pedig földalattin utazol egészen hazáig. Ma éjjel fennmaradok veled, amíg haza nem érsz a városon át. Drágám, amíg te utazol, én itt ülök az álomba merült házban, ahol csak egyetlen lámpa ég, és végiggondolom mindazt, amit rólad hiszek.

–