Szerelmes idézetek

Élnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell, közénk ne lépjen senki sem, amíg létezünk, mindig így legyen! […]Élnie kell, ennek a szerelemnek égnie kell, bárhogy legyen, csak ez ne múljon el!

Félteni kell

Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.

Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

Figyelj rám, mintha jel volnék, keress úgy, mintha nem volnék, vigyázz rám, mintha gyöngy volnék, […] hallgass úgy, mintha dal volnék, szeress úgy, mintha jó volnék.

Kicsinyke vágyak

Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Az én menyasszonyom

Úgy van, szeretlek! Ím, nyíltan bevallom, hisz nem először történik velem, hogy szívemben, melyet üresnek hittem, fészket rakott megint a szerelem.

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.

Szerelmem vagy, neked én adok nevet, és az a varázslat köröttünk lebeg. Bánatot, sebet, mindent levedlek, ha megölsz is érte, én akkor is szeretlek.

Mire vagy jó?

Te életet adtál fának, virágnak, szónak; Benned az öröklött öröklét harangjai szólnak. Mosolyom mögé néztél, és bánatot láttál; Benned magamra leltem, Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Minden egyszerű dalban

Szónál szebbet súgsz, kezdete és vége nincs, ölelsz, ölellek.

Egy álom szinopszisa

Az életben az egyetlen természetes állapot a szerelem… Minden egyéb mesterkélt, és csak a világ rontására szolgál. Egyedül a szerelmesek nem rontanak semmit a világon.

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.