Babits Mihály idézetek


Babits Mihály

Babits Mihály

Magyar költő, író, irodalomtörténész, műfordító

(1883. 11. 26. – 1941. 08. 04.)





Nincs is itt haszna szép-szónak s imának, csak harcnak és a hatalom nyilának. Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, harc és pusztulás prófétája lettem. Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket! Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, mert nem lesz addig igazság, se béke, míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre.

Jónás könyve


Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül vívni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond.

Egy szomorú vers


Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam és nem emel, és nem aláz. Ma föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet kiadtam és nem bosszant a léha gyász.

Sírvers





Karácsony csenget a szörnyű télben alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszketni, ujjaikon kékül gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja az ünnepek kalácsa. Nézd ezt a kort, amelynek legnagyobb s elérhetetlen éden-álma, hogy enni legyen kinek-kinek elég!

A felnőtt karácsony



Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): Meghalni bűn, ne mondj le semmiről, Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.

Ne mondj le semmiről



Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szívemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök.

Az elbocsátott vad