Juhász Gyula idézetek


Juhász Gyula

Juhász Gyula

Magyar költő

(1883. 04. 04. – 1937. 04. 06.)


Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szívem, hogy ez hiába volt és, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Forrás: részlet az Anna örök című versből



Bizalmas szívvel járom a világot, s amit az élet vágott, behegesztem a sebet a szívemben, és hiszek újra égi szeretetben, ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet hallok, szomorún nézek, a kis Jézuska itt van a közelben, legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, s ne csak így decemberben.

Forrás: részlet a Karácsony felé című versből



Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Forrás: részlet a Szerelem? című versből


Szeretnék néha visszajönni még, ha innen majd a föld alá megyek, feledni nem könnyű a föld izét, a csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, könnyek vizét és a Tisza vizét, költők dalát és esték bánatát: Szeretnék néha visszajönni még. Ó, én senkit se háborítanék, szelíd kísértet volnék én nagyon, csak megnézném, hogy kék-e még az ég és van-e még magyar dal Váradon?

Forrás: részlet a Testamentom (Szeretnék néha visszajönni még) című versből



Benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Forrás: részlet az Anna örök című versből