Az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy, hogy mikor vittek először a folyópartra, piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a kislány. Olyan volt, mint egy angyal. (…) Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.
Emlékezéssel kapcsolatos idézetek
Emlékezéssel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, emlékezésről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Az emlékezésben élni az öregkor és az elvégzett napi munka utáni pihenés dolga. A fiatalságot ezzel kezdeni kész halál.
Lotte Weimarban
Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.
Egy anya életet ad a gyermeknek, hogy az a gyermek az apjának adjon új életet: egy érintéssel, amit sosem felejt el.
Legtöbbször nem emlékezünk annak arcára, akit szerettünk. Csak részletek maradnak meg emlékbe: mosolya, hangja, szemvillanása.
Bölcsességek januártól decemberig
Mondd gondolsz-e még arra, hogy egyszer szerettél, hogy régen szerettél? Hogy min is vesztünk össze, ki emlékszik már, ami elmúlt tudjuk, visszasírni kár, de régi álmunk néha, mégis visszajár, egy percre visszajár. Elszorul a torkom, ha szembejössz velem, elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett, csendben elmegyünk. Mondd miért jó így nekünk?
Mondd, gondolsz-e még arra?
Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti.
Nehéz a boldogságtól búcsút venni, most mégis indulok tovább. Sokáig nem lesz köztünk most már semmi, addig is emlékezem rád.
Nehéz a boldogságtól búcsút venni
Légy víg, mint én. Hisz senki se veheti el tőlünk azt, ami egyedül a miénk: emlékeinket.
Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem.
Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsúszó, amivel elmész. Nem számít, hogy hány év messzeség az a perc ma sem múlt el még.
Egy elfelejtett dal
Megyek utamon némán, csendesen s merengek édesbús emlékeden; Lábam a sápadt avart zörgeti, szemem el nem sírt könnyel van teli.
Őszi dal
Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
Forrás: A gyertyák csonkig égnek
A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.
A tomb is only an empty box. The one I love exists entirely in my memory, in a handkerchief that`s still scented when I unfold it, in an intonation that I suddenly remember and listen to for a whole long moment, my head bent.
Emlékezés