Nem mondhatom el

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Próbáltam súgni, szájon és fülön, mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy s amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban világrajöttem vérben és mocsokban, a szót, a titkot, a piciny csodát, hogy megkeressem azt a másikat s fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek – Előszó című vers (részlet)

-