Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? De szeretem. Kiülök a dombtetőre, innen nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre a szelíd nap sugara, mint elalvó gyermekére néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, csak aludjál reggelig, s álmodj olyakat, amikben legnagyobb kedved telik.

Forrás: Részlet az Itt van az ősz, itt van újra… című versből (Erdőd, 1848. nov. 17-20.)

Petőfi Sándor

Petőfi Sándor (Petrovics Sándor)

Magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja
(1823. 01. 01. - eltűnt 1849. 07. 31.)