Fáradt arcom szelíden tüzesítette a fény, s szemlehunyva a szokott utazásra vártam én, arra, mikor – halk hajó titokzatos tengeren – fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig, ahol romló életem némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt – Így indultam ma is el, hunyt szemekkel, mint a holt.

Forrás: részlet az Elejtetted a napot című versből

Tóth Árpád

Tóth Árpád

Magyar költő, műfordító
(1886. 04. 14. - 1928. 11. 07.)