Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt fejemre a perc lágy, szirupos árja, a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs, magányom mégis csonthéjába zárja. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen.

Forrás: részlet az Alázat című versből

Nemes Nagy Ágnes

Nemes Nagy Ágnes

Magyar író, költő, műfordító
(1922. 01. 03. - 1991. 08. 23.)