Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, s későn hullnak könnyeink.

Bucsuzás Kemenes-aljától