Magam előtt láttam a rám

Magam előtt láttam a rám váró életet, mintha már végig éltem volna. Az estélyek, a francia négyesek, jaktok és pólómeccsek végeláthatatlan folyamát. Örökké ugyanazok a korlátolt emberek, ugyanaz az ostoba locsogás. Úgy éreztem mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna és nem volt, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett volna.

-