Annyit szenvedtem, a szívem már annyit vérzett azon az ezer és egy éjszakán, amikor fölriadtam, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcs a zárban, belépjen a szobába (…), lefeküdjön mellém, és ne szóljon egy szót se. Megfogadtam, hogy ha ez valóban bekövetkezik, nem fogok kérdezni semmit, csak megcsókolom, azt mondom neki, hogy „szép álmokat, szerelmem”, és másnap együtt ébredünk, kézen fogva, mintha ez a rémálom soha nem történt volna meg.

A Zahir

Paulo Coelho

Paulo Coelho

Brazil író, az ENSZ békenagykövete
(1947. 08. 24. -)