Ma nagyon csókolj, nyíljék ki lelked legszebb csók-virága: ma csókolsz utoljára. Ma nagyon szeress, égjen ki lelked legforróbb sugára: ma szeretsz utoljára. Holnap gyűlölni fogsz. Holnapra elmegyek. Csak átkaid kísérnek, s a jajgató szelek.
Búcsúdal
Ma nagyon csókolj, nyíljék ki lelked legszebb csók-virága: ma csókolsz utoljára. Ma nagyon szeress, égjen ki lelked legforróbb sugára: ma szeretsz utoljára. Holnap gyűlölni fogsz. Holnapra elmegyek. Csak átkaid kísérnek, s a jajgató szelek.
Búcsúdal
A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.
Az otthon egy érzés, amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Ha nem merjük megmondani egymásnak, amit gondolunk, akkor sok minden a torkunkon akad, és ott, kőkemény gombóc formájában, hosszú időn át kellemetlenkedik.
Két dolgot láttunk egy emberben: amit látni akarunk, és amit ő megmutat.
Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is – ha “én” minden idegszálammal megtapasztalom milyen “te”-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a “jártál bennem” – “jártam benned” kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet – azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? – most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod – amit féltesz, amit rejtesz, azt adod – és azt fogadod el tőlem is.
Nemrég szakítottam a barátommal, úgyhogy most visszaköltöztem a szüleimhez. […] Már elegem volt. Azt mondta, hogy meghíztam. Azt mondta, hogy kinek kell egy olyan lány, akinek fatörzs a combja. Nem egy szimpatikus srác…
Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad, kocsinkon függöny, a szívünk könnyben, míg emberek közt száguld a vonat s kiszállunk majd egy csodálatos tájon, hol semmi sincs, csak illat és meleg: Fölszikkasztjuk a könnyeinket s megengeded, hogy szeresselek…
A könnyek asszonya – IV.
A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna.
Mindenkinek önállóan kell döntenie, és élete végéig viselnie kell a döntése következményeit.
Rideg vagyok és reszketeg is néha, egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét és csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, a szívünk muzsikálna ajkainkon és beolvadnánk lassan, pirosan, illatos oltáron égve a végtelenségbe.
Várlak
A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.
Love is a fruit in season at all times, and within reach of every hand.
Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon.
Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot.
Magam előtt láttam a rám váró életet, mintha már végig éltem volna. Az estélyek, a francia négyesek, jaktok és pólómeccsek végeláthatatlan folyamát. Örökké ugyanazok a korlátolt emberek, ugyanaz az ostoba locsogás. Úgy éreztem mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna és nem volt, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett volna.