Minden, amiben hittünk, oda-van, oda-van, oda-van és szerencsés és boldog, ki csak önmagáért boldogtalan. Mert minden odavan, minden, amiben hittünk, zászlók, kiket ormokra vittünk, ma minden odavan s boldog, aki boldogtalan.
Dal a boldogtalanságról
Magyar költő, publicista
(1877. 11. 22. – 1919. 01. 27.)
Minden, amiben hittünk, oda-van, oda-van, oda-van és szerencsés és boldog, ki csak önmagáért boldogtalan. Mert minden odavan, minden, amiben hittünk, zászlók, kiket ormokra vittünk, ma minden odavan s boldog, aki boldogtalan.
Dal a boldogtalanságról
Szeress engem, ha tudsz szeretni, szeress engem, mert, jaj, utálnak s olyan jó szeretettnek lenni. Szeress engem s ölelj át szépen…
Szeress engem, Istenem
Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szívem, üres lett utánok, betöltötték kínzó, messze űző álmok. Álmok rabja lettem, csak álmokért élek, egy mámoros álom lett nékem az élet,- Édesanyám, lelkem, sirasson meg engem.
Sirasson meg
Csitítgatom ujjongó szívemet. Januári napfény… Egy ragyogó szempár… Ma talán felgyújtotta lángod, s holnap egy másikra ragyogtatja fényét. Miért ujjongsz, bolondos szívem? Hiszen olyan jó megdermedten pihenni. Miért hiszel korai tavasznak… vagy elkésett nyárnak? Leányszív, napsugár csak hitegetni tud… S a föld megnyitja kebelét, hisz a napsugárnak. S a szív kitárja kincseit, hisz a szerelmes szemsugárnak. Holnap talán fagy borul a földre; holnap talán jég lesz a szív. De most remél mindkettő. Remél, bízik, szeret, tavaszról álmodik…
Nevető napsugarak
Debreczeni Hírlap 1899. január 21.
Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad, kocsinkon függöny, a szívünk könnyben, míg emberek közt száguld a vonat s kiszállunk majd egy csodálatos tájon, hol semmi sincs, csak illat és meleg: Fölszikkasztjuk a könnyeinket s megengeded, hogy szeresselek…
A könnyek asszonya – IV.
A magamfajta ember a csókot azért hajszolja, hogy a szomorúságból szabaduljon.
Forrás: Mihályi Rozália csókja című novella
Igaz, hogy csak tökfilkó megy lépre a kacér nőnek, de éppen az a kacér nő művészete, hogy a legokosabb emberből is tökfilkót csinál.
Ötletek
Debreczeni Reggeli Ujság 1898. november 14.
De jó volna mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege igaz hitté válna; Óh de nagy boldogság szállna a világra.
Karácsony
Az emberek futnak a boldogságért, s nem tudják, mikor veszítik el.
A hétről
Nagyváradi Napló, 1901. június 2.
Összecsendül a pohár barátságos megszokott csendüléssel. A sötétveres bor olyanná festi az emberek arcát. Víg, lármás muzsika tölti be a füstös kocsmaszobát, jókedvűen köszönt be Szilveszter. És eljön a gyors öreg esztendőről esztendőre. Mindig egyformán vén, és minden jöttekor meghal egy esztendő. És a hosszú esztendősorral együtt vénülünk mi is, míg egyszer olyan fehérek nem leszünk, mint az öreg szilveszter apó.
Szilveszter
Szabadság 1901. január 1.
Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe sem jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet.
Petőfi nem alkuszik
Add nekem a te szemeidet, amelyek ölnek, égnek, vágynak, amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam szeretem, ha szeretlek s irigye vagyok a szemednek.
Add nekem a szemeidet
Hiszem, hogy egymást szeretve, egymást megértve, könnyebb lesz élni, s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni.
Akárki helyén éltem volna, életem éltem egyaránt, ujjongva avagy panaszolva. És akármi is fog már jönni, mielőtt végleg elmegyek, meg fogom ezt szépen köszönni.
Köszönet az életért
Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Az én menyasszonyom