Ady Endre idézetek

Ady Endre

Ady Endre

Magyar költő, publicista

(1877. 11. 22. – 1919. 01. 27.)

“Ha nincsen pénz, ád az Isten!…” – És ilyen volt minden elvünk, nem gondoltunk soha arra, hogy a sorssal harcra keljünk. Gazdag szívvel, víg kedéllyel fittyet hánytunk a világnak, ölelkező lelkeink tán nem is itt a földön jártak.

Forrás: részlet a Hajh, gyerekek!… című versből

–

Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát a keserű búcsúzásig… Mennyi kacaj, mennyi tréfa hangzott el a kis szobában. (…) Hajh, gyerekek, jó barátok, oda szívem reménysége. Tudom jól: a szép napoknak mindörökre vége, vége… A baráti kedves körből el kell szállnom, messze szállnom, mi marad a drága múltból? – Fájó szív és kínos álom…

Forrás: Részlet a Hajh, gyerekek!… című versből

–

Ez ország társadalmának gyökeres nagy átalakuláson kellene átmennie, de nagyon sokaknak áll érdekükben, hogy ez az átalakulás meg ne történjék. Igazságossággal kellene szolgálni sok-sok elnyomottnak, nyomorgónak, de az igazságosságtól félnek a kiváltságosak. Hogy hát az átalakulást megakadályozzák: adnak a beugratható naivaknak vallásmaszlagot, hazafias maszlagot, erkölcs-maszlagot, s száll az ige főpapok székéből, főurak ajkáról: – Legyetek vallásosak és erkölcsösek. Tűrőké a mennyeknek országa. Védelmezzétek vallásotokat és hazátokat, mert istentelenek hada készül ellenük. Ne világosítsátok, ne oktassátok a népet, mert a szegény nép csak szerencsétlenebb lesz, ha olvasni és tudni fog. A prédikálók azonban ragyogó isteni jómódban élnek; milliókat nyernek, vesztenek esténként. Hazafias gondok nem bántják szíveiket. Futtatnak paripáikkal a gyepen. Amennyi ragyogó asszony, mind az ő számukra – öltözik. Nem imádkoznak, de nem is dolgoznak.

Forrás: A hétről (Nagyváradi Napló 1902. január 12.)

–

Nem kellenek a megálmodott álmok, új kínok, titkok, vágyak vizén járok, röpülj, hajóm, nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek a szürkék hegedőse, hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze: Röpülj, hajóm, én nem leszek a szürkék hegedőse.

Forrás: Részlet az Új Vizeken járok című versből

–

Titokzatos, megfejthetetlen világ a mi szívünk. Olyan érzékeny, olyan változó. Egy gyenge fuvalom nehéz lavinákkal zúzza össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új életre tudja kelteni.

Forrás: Nevető napsugarak (Debreczeni Hírlap 1899. január 21.)

–

Kacagni nehéz, sírni könnyebb: Mikor én nagyokat kacagok, dermedten menekülnek szívembe vissza a könnyek. Víz-könnyekkel gyászolnak mások, az én könnyeim már szárazok, bolond és furcsa könnyek: Vad, nyugtalan kacagások.

Forrás: Részlet a Kacagás és sírás című versből

–

Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…

Részlet a szerző Menjünk vissza Ázsiába című írásából – Nagyváradi Napló 1902. 01. 31.

–