Szerelemmel kapcsolatos idézetek

Szerelemmel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, szerelemről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!




Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.

Forrás: Oravecz Nóra Facebook oldala


Párkapcsolatban élő lányok ezrei rettegnek nap mint nap a szakítástól. (…) Aztán eljön a nagy nap. Megkapják a kulcsot, és végre lakó nélkül marad a szívük. Persze a kapcsolatfüggők gyorsan túladnak rajta… Akik pedig nem, azok megtartják maguknak. Jó erősen a markukba zárják, és meggondolják, hogy legközelebb kinek adják oda. Mérlegelnek, mielőtt újra megkockáztatnák azt, hogy rossz kezekbe kerüljön a kulcs. Olyan kezébe, aki nem becsüli azt eléggé.

Forrás: Tejszínhab nélkül



Minél többet hiszel el a szerelemről, amit megkaphatsz, annál több jelenik meg az életedben. A legkiszámíthatatlanabb időpontban talál meg, akkor, amikor nem is gondolnád. Talán egy nappal előtte azt mondod, soha többet nem fogadod el az eddigieket, másnap meg ott ülsz vele szemben, és már azt sem tudod, hogy kerültél oda, csak abban vagy biztos, hogy most minden más.

Forrás: Oravecz Nóra Facebook oldala


Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, lehet elmegyek, de itt leszek, a lábnyomomban jársz. Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz, egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz. Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt! Sose bánd, ne szégyelld! Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.

Forrás: részlet A dzsungel könyve című musical – Amíg őriz a szemed című dalából


Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (…) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel – senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

Forrás: Bárcsak láthatnál







Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: „Szeretlek!”… Mi ez?!… Mi az, hogy „szeretlek”? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!… Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim is szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy „szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Kimondhatatlanok.

Forrás: Szeretetkönyv